OFF
Hi! Mind!
Január 11-én a Verőce feletti Csattogón álldogáltam, mint a Wass Albert Emléktúra egyik pontőre. Nyomkodtam a pecsétet a versenyzői lapokra.
Sokan köszöntöttek rám. Nagyon jólesett, a fenébe is, hát persze, örültem, hízeleg hiúságomnak, hogy páran ismernek engem. Ugyanakkor nagyon bántott, hogy az esetek többségében nem ismertem fel azokat, kik kedvesen rám mosolyogtak.
Megvallom, híresen rossz az arcmemóriám.... Az utak, az útkereszteződések, a táj az belém ég; ha egyszer már jártam valahol, azt mindig látom, fel tudom idézni. Azonban asszonyt, embert, akivel róttam az utat, akivel menetközben/pihenőhelyeken pár szót váltottam - majdnem mindig feledem. Hogy megmaradjon bennem, az átlagnál több együttlétre (és sörre :) ) van szükségem.
Kérem elnézéseteket, azok elnézését, azon ismerőseimét, kikre tegnap bárgyún vigyorogtam... Külön kérem Attibatiét, akivel rég akarok találkozni, s azét a vidám fiatalemberét, ki a plébániaudvar közepén a sötétben lelkesen emlékeztetett a velemi GeoKék találkozásunkra (amikor voltunk közel százan)...
És a jövőben is nézzétek el ez gyengeségemet.
ON |
