A különféle úttípusok megjelenítésénél három fontos paramétert kell egyszerre egy vonallal felhasználóbarát módon ábrázolni:
1. szélesség - Ez egy viszonylag jól mérhető (SI kompatibilis) paraméter. Az csak megállapodás kérdése, hogy szélességet méterben, gyalogos vagy autó szélességében adjuk meg. (A váltószámok ismeretében egymásba konvertálhatók.) Azért problémák, bizonytalanságok itt is felmerülhetnek. (pl.: Burkolt utak esetében a burkolat szélessége vagy az útkorona szélessége a fontosabb? Milyen szélességparamétert kap egy legelőn átvágó csapás (ezt a megkopott fű jelzi), amelyen még egy városi autóval is minden nehézség nélkül lehet közlekedni? Hogyan határozzuk meg a "gyalogos szélességű" kategóriákat a gyorsan tért hódító vegetáció függvényében? stb)
2. burkolat - Ezen paraméter használatát sem kellene túlbonyolítani. Már csak a felmérők korlátozott szakmai felkészültsége okán is. (Komoly vitákat vált ki a zúzott kő-makadámút mibenlétének meghatározása, ellenben egy szót sem olvastam még az agyag-, lösz-, homokutak, és ezek átmeneteinek járhatósági problémáiról (különösen a kerékpáros közlekedésre tekintettel).
3. hierarchia - talán ez az a paraméter amely mindig háttérbe szorul, pedig az utak egymáshoz való viszonyának megjelenítése teszi átláthatóvá, használhatóvá a térképet. Milyen érdekes, hogy a burkolt utakat 8 féle, a talajutakat pedig csak 6 féle típussal ábrázoljuk (MapEdit), és ez az arány a kimeneteken még tovább romlik, miközben a terepi utak hálózatát is legalább olyan jól át kéne látni mint a közúthálózatot. Amennyiben számolunk azzal, hogy a terepi utak közül három "gyalogos szélességű", egy csak belterületen belül használható és a szekérút "autóval nem járható", akkor a maradék egy kategóriából, a földútból nehezen alakítunk ki átlátható, hierarchizált úthálózatot.
A fentiek szigorúan a szerző véleményét tükrözik, Nem konkrét megoldási javaslatok, hanem csak problémafelvetések. |